Miért kellene a "kritikusokra" hallgatnom, és feladnom...? Igaz, 40 éves vagyok, de ha minden igaz, Ő már 33 éves lesz 2 nap múlva. Ez éppen az a kor számára amikor már családja lehet vagy már van, de semmi sem biztos. Úgyértem, nem tuti, hogy Élete Szerelmével van, mondjuk tuti nem én vagyok az, de nagyon is szeretnék Róla törődni, s gondoskodni, s hátha MAJD ezt értékelni fogja VALAMIKOR. Nem azt mondom, hogy a Jelenben. De én nem szeretném feladni. Különben is, miért szégyellnivaló AZ, hogy 40 évet megéltem már...? Attól még nézhetek ki valahogy, és azt is tudom, őszinte vagyok és szerintem - jólelkű. Persze a kinézet a minden, de HA! Lefogynék, TALÁN még be is jöhetnék Neki. Mai idézeteim:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése